Lám, feketéllik már a cseresznye, s fenn van a Nap; márVígan ügyelli a néma kalászok bológatásátNyár vala mindig s távoli kékben járja a táncátGondtalanul s bátran a felleg; nincs tudomásaArról, hogy mint minden, elpusztul majd ő is.

  Esti hangulatot teremtettem egy magányos tornácra - a Betűk dicséretére -…

Már látom én is   Ó, mily vak voltam Én… Vakon úsztam –kádban- a ,,Szerelem tengerén”. S majd beléfúltam a kanál a vízbe, Úgy tűnt bársonyba nyúlok, s nem csirizbe.   De jaj, szegény lelkem kifárad kádban is, Bennragad kezem ál-bársonyában…

30 év múlva     Szörnyű reggelre ébredtem. A házi robotomnak lemerült az akkumulátora, és nem főzött kávét, mikorra kikeltem az ágyból. „Megint hívhatom az Imre bácsit (így hívták felmenőimtől örökölt ezermesteremet)!” – gondoltam magamban…

Tűz - ha táncolnál,Víz - ha szomjaznál,Föld - hová taroznál,Levegő - ha nem kapnál.

 Vincent Vincent Malloy csupán hét éves. Udvarias mindig, és bókra is képes. Korához képest ékesszóló srác, Mégis álmában ő Vincent Price.   Nem bánja ha vigyázni kell nővérére, De otthona mégis inkább a pincék mélye S ott, ahol őt senki sem találja, Vár…