Már látom én is

Ó, mily vak voltam Én…

Vakon úsztam –kádban- a ,,Szerelem tengerén”.

S majd beléfúltam a kanál a vízbe,

Úgy tűnt bársonyba nyúlok, s nem csirizbe.

De jaj, szegény lelkem kifárad kádban is,

Bennragad kezem ál-bársonyában is.

Gondom csak Amelie-n s a Mólón,

S vár a bús madár egy halott kórón.

Rámnéz, és kérdőn tekint.

Ránéztem, s kérdem ekint:

Mikor jő a hőn várt nyár?

S szólt a holló, soha már.